Tavaly a sóskúti, idén az ácsi verseny után starthoz állt Kerner László az év végi királyválasztó versenyen, ami az endurocross bajnokság utolsó fordulója is volt egyben. Alább maga számol be az eseményről.
Reggel igen komoly deresedés és hideg várta az órákig sorban álló nevezők tömegét. Mintegy másfél óra várakozás után pillanatok alatt jutottam át a nevezésen.
A moto-crosshoz képest itt azért nyugodtabban mennek a dolgok. Míg egy cseh cross versenyen már reggel 8-tól mennek az edzések, addig itt dél körül kezdődik csak a felvezető körrel a motoros része a napnak.
Elindultunk hát arra az egy körre, ismerkedni a pályával, már amennyire meglehet ismerni egy közel 8 perces pályát egy kör alatt. Igaz sok enduro-cross versenyen nem indultam, tapasztalatom sincs sok, de az előző két versenyen nem emlékszem, hogy ennyire keskeny lett volna a pálya a fák között, de hát biztosan ilyen ez a sport.
Az ec versenyen nem járó motoros start van, hanem a motort le kell állítani 1 perccel a zászlójelzés előtt, és mikor jelet adnak, akkor lehet berúgni, és azonnal startolni. Elstartolt hát a majd 90 fős alakulat. Sokadiknak értem az első fordulóhoz, de nem kapkodtam, hisz két órás a verseny, és úgy gondoltam, hogy egyébként is lassú leszek a szűk erdei részeken, nem akartam útban lenni senkinek.
Hát nem voltam, így elkezdtem felzárkózni. Hamar utol értük a lekörözötteket, akiknek néhány helyen meggyűlt a baja a hegyekkel, főleg a fák között. Sajnos emiatt értékes másodperceket kellett elhagynom, amíg arra vártam, hogy a hegy közepén kupacba dőlteket felmentsék a tetőre. Függetlenül ezektől egész jól éreztem magam, pontos tudtam lenni.
Tankolni egy óra tíz percnél álltam ki, aztán mentem is tovább. Nem hibáztam másfél óráig, egy fát sem értem el, egyszer sem fullasztottam le a motort, de a hátra lévő fél órában utól értem az egyik versenyzőt az erdőben, aki beesett elém. Összekeveredett a két motor annyira, hogy azt hittem szét sem tudjuk szedni őket.
Nagy nehezen tovább tudtam indulni, visszaestem a hatodik helyig, és pontatlan is lettem. Megpróbáltam az utolsó körökre összeszedni magam, feljöttem az ötödik helyre, de a 3. 4. helyen lévőktől már messze voltam, mikor a versenyt leintették, így az 5. helyen zártam a napot.
A dombok királya címet a többszörös bajnok -Grillmayer- nyerte idén.
A verseny tetszett, nagyon élveztem, és úgy gondolom értékes tapasztalatokkal lettem gazdagabb amit biztosan hasznosítani fogok a jövőben.
Események a hónapban (0)
