Az endurocross jelenlegi koronázott királya 2006-ban vonult vissza a motokrossztól. De valahogy azóta sem nyugszik, és minden évben legalább egy krossz versenyen elindul. Ráadásul rendre odapörköl a hazai motokrossz mezőnynek! Grillmayer Gáborral beszélgettünk visszatérésről, munkáról, filmekről, Királyválasztóról és természetesen motorkrosszról.
MXonline: Az évadzáró pannonhalmi csapatbajnoki futamon ismét kiderült, hogy tudsz újat mutatni a motokrossz mezőnynek. A második futamban Németh Kornél kivételével megverted a magyar bajnokság ászait. Mi volt a gond az első futamban?
Grillmayer Gábor: A verseny előtti nap kimentem edzeni egyet, és éreztem, hogy megcsúszik a kuplungom. És szombat délután azért nehéz alkatrészt szerezni... Másnap Pannonhalmán az edzésen éreztem, hogy nem lesz jó, az az apró tuning, amit kitaláltunk. A futam előtt aztán betettünk egy plusz lamellát. Ahogy a versenyen ezek összekoptak, utána kellett volna állítani, és tekertem is menet közben az állítócsavart, de valamiért elfordult rajta a gumi, úgyhogy nem állítottam semmit! Elfogyott a holtjáték már a második kör felére, és elégett a kuplung. A második futamban valamivel jobb volt. Csak a felétől fáradt a kuplung, de addigra sikerült kicsit lelépnem.
Tényező lennél a motokrosszban. Miért nem motokrosszozol Te „rendesen”?
Nem egyszerű kérdés... Huszonöt éve kezdtem versenyezni, aztán 2006-ban visszavonultam. A mostani bajnokaspiránsokkal már nem versenyeztem, de ha lenne időm, akkor komolyan visszatérnék. Bencével és korosztályával nagy kedvem lenne még versenyezni, és nem is adnám könnyen az irhámat!
Visszavonulásomkor Déczi Balu volt mögöttem a második, és már úgy gondoltam, hogy kicsit félre kell állnom, mert Balut nagyjából én tanítottam motorozni, és fölösleges útakadálynak éreztem már magam előtte. Akkor áttettem a súlypontot a munkára, mert motorozásból nem tudtam megélni. Hiába vannak ugyanis a bajnoki címek, ha nem keres semmit 35 éves korára az ember.
Most családi vállalkozásban kis útépítő céget viszek, sok munka még több felelősséggel jár. Mindezek mellett nem fér bele az időmbe a felkészülés és a motokrossz. Szeretnem a versenyzést, de kell egy sorrendet tartani. Ugyanakkor kihívás is - ami vonz - hogy még egy motokrossz bajnokság nem lenne teljesen elérhetetlen. Ehhez azonban keményebb, időigényesebb felkészülés kellene, mint az Edurocrosshoz. Akik itt versenyeznek, azok profik , nehéz felkészülni ellenük. Agyban sem tudok ott lenni, a munka nem 8-16 óráig tart egy ilyen vállalkozásnál... Biztos lenne egy olyan támogatás, ami mellett versenyeznék szívesen, de öregkoromra miért lenne ilyen, ha nem volt fiatalon sem?
Mennyi készültél a Pannonhalmi futamra?
Kétszer lent voltunk futóművet állítani, és nyár közepe óta átraktam a kondiedzéseket estére. Ez volt az állóképesség része, de előtte elkezdtem odafigyelni arra is, hogy többet motorozzak. Pont Pannonhalmára elértem egy olyan szintet, hogy oda tudjak állni versenyezni. Egyébként csak egyet motorozok a héten, de ha végig akarnék csinálni egy motokrossz szezont, akkor most kezdhetném a kondi edzést, és heti három motorozás plusz egy verseny kellene. Az sok.
És egy bajnokság nem fizet, szóval kérdés az is, hogy az erkölcsi győzelmen kívül jelentene e akárkinek valamit is a bajnoki cím? Ebben a korban ezt is meg kell fontolni. Éppen ma reggel néztem Pastrana életét feldolgozó filmet. Magyarországon nem szokás hősöket gyártani, pedig Kori lehetne ilyen(lehetett volna kis profizmussal több Kori is). Tulajdonképpen Ő mindent megtett ezért. Freestile, motokrossz,supercross,endurocross, mindenben a legnagyobb volt-van. Azt mondom, hogy jól is kereshet ezzel, hogy motorozik, de nem hiszem, hogy olyan vastag bankszámlája van, hogy ha holnapután történik valami, akkor semmilyen anyagi gondja ne legyen élete végéig. Ehhez lenne szükség egy amerikai szemléletre, hogy példaképeket állítsanak az ilyen sportolók az „átlagembereknek”!
Nekem talán 1993-ban lett volna lehetőségem, amikor 15 évesen felültem a 250-es kétütemű motorra, és előzgettem Balogiék nagy generációját. Kondícióm nem volt, ezért végül gyorsabbak voltak, de ott mentem velük. Ha akkor felemelnek, akkor lehet hogy VB-s lettem volna, de őszintén nem hiszem, hogy előrébb lennék. A motokrossz szép korszak volt az életemben, de amit a krosszban kellett elérnem, azok megvoltak. Most a családi vállalkozásban boldogok vagyok. Komolyan úgy gondolom, hogy így jobban alakult.
Az idén megint megnyerted az Endurocross Királyválasztót Máriahalmon. Hányadik királyság ez már?
Tízszer biztos nyerem a Királyválasztót, de lehet hogy többször. Először 91-ben indultam, junior 125-ben, és akkor nyertem. Aztán kihagytam pár évet, de amikor ott voltam majdnem mindig nyertem. Közel 30 éve megyek a Királyválasztón, amire büszke vagyok.
Egy ideje uralod az endurocross sportot. Kik lehetnek ellenfelek?
Svitko, és a külföldiek az igazi ellenfelek. Ők enduro EB-s és VB-s emberek. Ebből élnek, és nagyon jól mennek. Svitko egyébként motorkosszban is elverte a magyar mezőnyt – Korit kivéve. Lendületben jobban ott vannak.
Magyarok közül Szatyina Gabit találom nagyon jó versenyzőnek. Jól, lazán motorozik, jó a szeme, és gyors az erdőben – a krosszpályán annyira még nem. De van vele eszemben 15 év előnyöm, és Ő sem főállásban csinálja ezt. Az új generáció, Hugyecz, Firtosvári, Szőke Márk, akik együtt nőttek fel a motorral, ők tudnának elverni engem. Humorizáltunk vele, hogy azért kell jól menni Pannonhalmán, hogy a krosszosoknak elmenjen a kedve a királyválasztótól. Sajnos ez sikerült is, mert csak Kerner Laci volt ott a profik közül Máriahalmon. Sajnos.
Azt mondják nehéz pálya volt az idén Máriahalmon.
Jó volt a pálya. Nem volt nehéz egyáltalán. Hosszú volt az erdei szakasz, és hamar megvoltak a lekörözések, és ez nehezebb volt, mint a pályával megküzdeni.
Élvezeti értékét tekintve kedvenc helyem Máriahalom egyébként. Mondjuk most a Királyválasztón az erdei részen borzalmasan szétjárt nyomok voltak. És Ács is nagyon jó, illetve ami még emlékezetes volt, az az Európa bajnokság Béren. Az a sár miatt egy kemény és jó verseny volt. Ott azért elgondolkoztam, hogy mi is a motorozás. Körönként átlagosan kettőt estem, és nem is kicsiket! Ott találkoztam olyan helyzettel, amikor elgondolkodtam, hogy hogyan oldom meg. Képzeld el, hogy a felfelében állnak a lekörözöttek, holtfáradtan. Mellette árok kidőlt fával, patakkal. És nem állhatsz be a sorba, hanem fel kell jutni!
Sasó (Sasvári Sándor) jelölte a pályát. 100% természetes pálya, erdőben megy. Szép helyek, és nehezek. Ezek a körülmények megfingattak, és megmondom őszintén, emlékezetessé tették a versenyt.
Manapság bolond a világ. Milyen a helyzeted a Kawasakinál?
Bízom benne, hogy jó. Kőszárhegyen beszélgettem Ivanics Lajossal, és remélem, hogy támogatnak. 2002 óta ülök Kawasakin és szerintem hoztam az eredményeket - de egyelőre nincs még megaállapodás jövőre.
Egyébként látok még fejlődést az EC-ben. Sok versenyző van, és egyre több néző is. A profizmus az a versenyszervezésből hiányzik, viszont jó közösség van. Itt segítik egymást az emberek, jó a hangulat a versenyeken, emiatt kimondottan szeretek odajárni. És ha nagyon jól alakul, akkor lehet hogy még krosszozok is - persze ezt minden évben elmondom, de eddig még nem sikerült.
Fotók: Nagy Norbert és Wágner Olivér
« Összes hír
Események a hónapban (0)
